Nem lehetsz nem a helyeden. Legalábbis hosszú távon NEM. Legalábbis belső egyensúlyod megtartása mellett NEM. Az okozatokból mutatkozik meg, hogy semmi nem történik csak úgy. Minden csak céllal.
Ha a helyeden vagy, akkor Te szabhatod az utat a célod érdekében. Ha azonban nem vagy a helyeden, akkor is ugyanabba az irányba haladsz, de terelés által. A terelés pedig mindig fájdalmas. Betegségek, konfliktusok, nehézségek terelnek, hogy találj vissza a helyedre, hogy találj rá a valódi célodra. És igen, ez rohadtul FÁJ.
Van olyan is, hogy a helyeden vagy, de a célod érdekében mégis el kell hagynod azt, mert csak onnan kimozdulva tudsz megtanulni valamit. Valamit, ami nélkül képtelen lennél megvalósítani a célodat.
Célja mindenkinek van. Sokan azonban nincsenek tisztában a céljukkal, és egy élet sem elég ahhoz, hogy rájöjjenek, mivégre is. Haragszanak a körülményekre, a körülöttük lévőkre. Pedig csak saját magukba kellene bepillantást engedniük. Ha megtennék, azonnal feltárulna a céljuk.
A helyed se nem térbeli, se nem időbeli aspektus. Sokkal inkább állapot, mely kielégít, örömmel tölt, felemel. Éppen ezért, hogy a helyeden vagy-e, ne térben és időben vizsgáld, hanem figyeld, jellemez-e áramlás. Az áramlás az állapot. Akárhol és akármikor is legyél éppen. Nem számít. Független tértől és időtől. Nem vágysz máshova. A HELYEDEN vagy.
