A folyamatok sajátossága, hogy egy adott sorrendben meghatározott lépések sorozataként valósul meg. Ez a sorozat ráadásul egy hozzárendelt optimális mennyiségű idő alatt történik meg az ideális eredmény elérése érdekében. Ha nem így van, akkor sérül a folyamat és sérül a folyamat végén kapott eredmény is.
Ez alól az emberi pszichében zajló folyamatok sem jelentenek kivételt. Azok a történések, amelyek az ember lelkét is megérintik – legyen szó pozitív vagy negatív eseményről – a világ minden egyéb folyamatához hasonlóan, egy meghatározott sorrendben zajló folyamat szerint kerülnek feldolgozásra. Példának okáért gondoljunk csak a veszteségeink feldolgozására! Ezek esetében már számos szakértő és kutatás is bizonyította az elmúlt évtizedekben, hogy néven is nevezhető öt szakasz (tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás) szerint vagyunk képesek azokon felülkerekedni és a további életünkben azokkal valahogy együtt élni.
A vezetői munka egyik legnagyobb kihívása, hogy képesek vagyunk-e a ránk bízott munkatársaink lelkében zajló folyamatokat felismerni és azok feldolgozását kellő figyelemmel segíteni. Ilyenkor szoktam kihangosítva hallani – sokszor nem is a vezetők, hanem a beosztottak részéről – a „munkahelyen nincs helye az érzelmeknek, senki ne hozza be a problémáit oda, hanem oldja meg azok házon kívül” vélekedést. Hát, kedves Olvasó, ha valami erőteljesen gátolja a csapatszellemet és együttműködést a szervezetekben, akkor ez a gondolkodás az egyike azoknak. Méghozzá előkelő helyen. Vezetőként ugyanis nem szabad elfelejtenünk, hogy mi emberekért vagyunk felelősek, amikor egy céget vagy egy részleget irányítunk. Az ember pedig érző és egyben társas lény, akinek minden pillanatban érzései keletkeznek. Nemcsak házon kívül, hanem sokszor éppen a munkahelyen történtek következtében. Ezt lehet figyelembe venni vagy éppen figyelmen kívül hagyni.
Szervezetfejlesztés során nagyon sokszor dolgozunk a vezetőkkel, kulcsmunkatársakkal a szervezeti folyamatok precíz, alapos kidolgozásán annak érdekében, hogy a vállalkozás a lehető legoptimálisabb eredményt érje el. Ez egy nagyon racionális és egyben fontos munka, ha fejleszteni szeretnénk a céget. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a vezetői munka a menedzsment (stratégiai, erőforrás gazdálkodási) és szakmai feladatok mellett nagyarányban jelenti az emberek vezetését. Ez pedig nem más, mint az időben is jelentős ráfordítást igénylő emberekkel való foglalkozás. Ilyenkor tudnunk kell hatással lenni az embereink viselkedésére. A viselkedés pedig a gondolkodásban, szokásokban, érzelmekben, attitűdben gyökerezik. Éppen ezért teljességgel idejétmúlt az az elképzelés, hogy az érzelmeknek nincs helye a cégben. Ott vannak, ha tetszik, ha nem. Mégpedig folyamatszerűen. A kialakulásuk és a feldolgozásuk is egy meghatározott folyamat szerint zajlik.
Ha vezetőként nem vagyunk képesek a céges folyamatok közepette megállni és észrevenni az emberi folyamatokat, akkor éppen a céges folyamataink lesznek azok, amelyek végül elsodorják mellőlünk az embert – beleértve saját magunkat is.
Ezzel szemben, ha ismerjük a cégben zajló emberi folyamatokat is, és képesek vagyunk hatással lenni ezekre, akkor válunk képessé egy összetartó és egyben kompetens csapatot is építeni, amellyel a folyamatok mentén a kitűzött célokat és vágyott eredményeket is elkerülhetetlenül el fogjuk érni.
