Abban talán a legtöbb ember egyetért, hogy egy az erdőben, hegyekben, kertben, vagy egy tó, patak, folyó mellett eltöltött idő az ember lelki, mentális és fizikai állapotára kedvező hatással van. Különösen abban az információval túlterhelt világban, amelyben a normál mindennapjainkat éljük. Így nem meglepő, hogy amikor azt halljuk, hogy a természet közelében lenni, jellemzően a minket körülvevő természetes környezetben eltöltött időre és annak jótékony hatásaira gondolunk.
Ez a három szó – a természet közelében – azonban sokkal többet takar ennél.
Emberként a létező világban mindent szinte a másodperc töredéke alatt vagyunk képesek valamilyenként meghatározni a tudattalanul megtanult értékítéletünk, felfogásunk, meggyőződéseink és világnézetünk szerint. Ennek alapján jelzőket, jellemzőket, tulajdonságokat társítunk mindenhez, ami körülvesz minket. Az így megalkotott ítéletünket követően pedig már csak arra keressük a megerősítéseket, hogy azt a szűkebb keresztmetszetet, amennyit az ítéletünk mentén tapasztalni engedtünk az adott létező dologból, emberből, minden áron igazként tarthassunk fel magunkban. Különben ott lenne az az elviselhetetlen belső feszültség, ami mentén borulni látjuk a pozitív énképünket. Ez az ember szocializált, környezetből megtanult, felvett jellemzője. Ugyanakkor távol áll a valódi természetétől.
A világ természete szerint sokszínű és teljes. Az ember természete szerint nyitott, kíváncsi, érdeklődő, be- és elfogadó mindenre, ami körülveszi. Ebben az állapotban születik bele a világba, és ebbe az állapotba kerülhet vissza, amikor a tudattalanul megtanult jellegéből kiszabadulva tudatosan megtanult tudatossága mentén kezdi élni az életét. A tudatossága arra irányul, hogy címkézés és az érkező impuzusok szűrése helyett egyszerűen csak megfigyeljen mindent. Ezzel a világban mindennek és mindenkinek esélyt ad arra, hogy feltárulhasson annak valódi természete. Így teljes képet kaphat arról, ami őt ténylegesen körülveszi. Ezt az élményt alapul véve pedig képessé válhat arra, hogy kapcsolatba kerüljön azzal, ami az ő életének valódi feladata, célja, rendeltetése, és megalkothassa mindazt, ami e küldetést tökéletesen ki is fejezi a világban.
Aki tágabb értelmezésben a természet közelében létezik, az képes saját maga, a másik ember, az őt körülvevő dolgok és a világ valódi természetét, teljességét érzékelni. Vezetőként ennek hatványozottan kiemelt a jelentősége, hiszen a hitrendszerek, világnézeti meggyőződések által megszabott keretek szerinti érzékelés kettős mércét, feltételekhez kötött elfogadást eredményez – nagyon távol a valódi természettől.
