Akár tudatában vagyunk, akár nem értékalapon működünk. Legyen szó a magánéletünkről, vagy a munkánk közegét jelentő szervezetről az értékeink fogják meghatározni a működésünket.
Mit jelent az érték? Az életben vannak olyan dolgok, amelyek értéke mértékkel vagy mennyiséggel kifejezhető, illetve amelyeket főként közgazdasági szempontból tartunk értékesnek, mert hasznot hoz, eredményt termel. Ezeknél azonban sokkal izgalmasabb azokról az értékekről említést tenni, amelyek valamely tárgyat, eszmét, embert meghatározó olyan tulajdonságot vagy jelleget jelentenek, amelyet az ember vagy az emberek közössége megbecsül, becsesnek tart. Ezek az értékek valamely szükségletünk kielégítése szempontjából fontosak a számunkra, meghatározzák döntéseinket, választásainkat, cselekedeteinket.
Az önismereti munkában egy ilyen fontos érték a bátorság, hiszen sokszor olyan félelmeinkkel, rossz szokásainkkal, hajlamainkkal és késztetéseinkkel nézünk szembe, amelyeket ösztönösen inkább elrejtenénk mind önmagunk mind mások elől. Ez a fajta bátorság jelenik meg azoknak az embereknek a viselkedésében is, akik egy félelmet keltő helyzetben félelmüket legyőzve mégis a változás mellett döntenek, mert hisznek abban, hogy van szabad választásuk és az életüket csak saját maguk tehetik jobbá.
Az így megvalósított változások által két olyan további értékkel találhatjuk magunkat szemben, amelyek a magas minőségű élet jellemzői. Ezek az öröm és az értelem. Egy új munka például hozhat olyan új és összetettebb kihívásokat, amelyek megoldásához erőforrásainkat, készségeinket, tudásunkat komolyabban kell mozgósítanunk ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Ezáltal azt érezhetjük, hogy volt értelme tanulnunk, bátornak lennünk, és van értelme annak, amit nap mint nap cselekszünk. Az értelmesen élt élet pedig örömmel végzett tevékenységekben és örömet adó eredményekben nyilvánul meg.
Egy további példa az értékalapúságra a párkapcsolatokban a kitartás és hűség. Minden kapcsolatban jelen vannak a kisebb-nagyobb nehézségek. Az, hogy ezek a nehézségek önmagunk és a kapcsolat megerősítését szolgálják, a párkapcsolatért vállalt kitartó munkát igényelnek tőlünk. Ugyanakkor egy-egy párkapcsolatban ezek a nehézségek éppen arra fogják ráirányítani a figyelmünket, hogy a kapcsolat fenntartása olyan túlzó áldozatokat kíván tőlünk, amely már nem áll összhangban az értelemmel, és így éppen az önmagunkhoz való hűség, a saját igényeink mellett való kitartás mentén fogunk kilépni belőle.
Az utóbbi példa nem az értékek relativitását hivatott bemutatni, hanem azt, hogy a személyes hitelességünket és önazonosságunkat mutató odaadó jelenléttel, elszántsággal, tenni akarással és cselekvéssel pontosan érezni fogjuk, hogy egy az életünket alapjaiban meghatározó érték mentén felelősségünk teljes tudatában, mikor milyen döntést kell meghoznunk a környezetünkben élők és saját magunk számára legnagyobb jó érdekében. Ez igaz a magánéleti és hivatásunk gyakorlását jelentő szerepeinkben egyaránt.
Ahhoz, hogy fentiek mentén értékalapon működhessünk első lépésben tisztáznunk kell magunkban, mik is a mi alapvető, az életünket alapjaiban meghatározó értékeink. Ezeknek az értékeknek az ismerete mellet fontos az is, hogy egy-egy helyzet megoldása érdekében tudatosítsuk is magunkban azt az értéket, amely segít meghozni a legjobb döntést, és segíti a felvállalást és cselekvést.
Végül pedig, ami talán a legfontosabb, hogy a tisztázott értékek és értékrend ismeretében tudjuk meghatározni személyes és szervezeti hitvallásunkat, küldetésünket és víziónkat. Ez azért nagyon fontos, mert a többi ember tudatosan vagy tudattalanul, de saját értékrendjét ezzel összevetve fog dönteni arról, hogy csatlakozik-e hozzánk, együttműködik-e velünk mind a magánéletben, mind a munka világát illetően.
